A két háború közti Szolnok legszínvonalasabb folyóirata a Szandai-Szabó Sándor által szerkesztett Irodalmi Kurir volt. Szandai már a húszas évek második felétől kísérletezett irodalmi folyóirat kiadásával. Szerkesztői gyakorlatot a fővárosi Mindnyájunk Lapja rovatvezetőjeként már szerzett, de a helyi viszonyok csak 1931. júniusában tették lehetővé, hogy - Móricz Zsigmond tanácsára - "Reklám Kurir" névvel, évi tízszeri megjelenéssel elindítsa az 4. számtól már Irodalmi Kurir címet viselő folyóiratát. Az előzménynek köszönhető, hogy egyrészt anyagi alapot teremtett a szépirodalmi folyóirat megjelentetéséhez, másrészt jó tollú munkatársakat toborzott maga mellé. Így alakult ki az a szerzői gárda, amely a lap megszűnéséig ki is tartott mellette. Itt most csak a nevekre emlékeztetünk, mivel róluk - mint önálló szerzőkről - a későbbiekben részletesen szólunk.

Közvetlen munkatársként, majd szerkesztőtársként Rusznák Sándor újságírót vette maga mellé Szandai. Tabán Gyula nevét, aki ekkor a szegedi egyetem magyar-francia szakán tanult, már ismertté tették írásai. Ugyancsak ismert név volt az ifjúsági regények s kabarédarabok írója, Kertész Mihály. K. Tóth Lenke a szolnoki köz- és irodalmi élet, újságírás kedvelt alakja volt, Lili András verseit a Nyugat is közölte. Szintén fővárosi és helyi lapokban publikálta verseit Szolnoki Ernő, Baradlai-Remillong Albert. Az utóbbinak "Egy a sok közül" c. verskötete már 1930-ban megjelent, miként Pataky Joachimnak is már több verskötetét olvashatta a szolnoki közönség.

Szabó (Szó) Gyula novelláit is szívesen közölték a lapok. Még a szolnoki újságírás "nagy öreg"-je Vezéry Ödön is adott írást a folyóiratnak.

A főszerkesztőnek azonban arra is kiterjedt a figyelme, hogy a folyóirat rangját, olvasottságát emeli, ha országosan ismert írók írásait is közölheti - még ha másodkiadásban is -. Az alig másfél évet megélt folyóiratban többek között Radnóti Miklós, Bányai Kornél, Tamás Ernő verseit, Nagy Lajos, Gelléri Andor Endre, Zsolt Gyula prózai írásait adhatta közre.

Ami a folyóirat eszmeiségét illeti, megindulásától kezdve következetesen képviselte a hazai progresszió törekvését a gazdasági-társadalmi viszonyok radikális megváltoztatására. Ezt a célt szolgálta a lap kritikai rovata is, de ezt tükrözte szinte valamennyi közölt írás mondanivalója is. Nyilván ez az egyértelműen haladó eszmeiséget sugárzó tartalom is okot szolgáltatott - a szűkös anyagi viszonyokon kívül - a folyóirat megszűnésére.

Szandai Szabó Sándor folyóiratának hasonmás kiadását a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár adta ki 1982-ben "Irodalmi Kurir és előzménye" címmel.

Az 1933-34 között megjelent és rendelkezésre álló adataink szerint mindössze 8 számot megért "Kikelet" részint szolnokinak, részint országosnak tekinthető folyóirat volt. Szolnokinak annyiban, hogy ebben a városban indult útjára 1933. júniusában, s az első négy szám is szolnoki nyomdában készült. (Varga József, Szolnok és Vidéke, Rényi (Róth) Dezső), s az első két számot is szolnokiak szerkesztették; a szolnoki Zsemlye András vezette főmunkatársként az itteni kiadóhivatalt az utolsó számig. És szolnoki volt a folyóirat azért is, mert a 7. szám kivételével valamennyi számban szerepelnek szolnoki szerzők. Legtöbbször K. Tóth Lenke, Kiss Gábor, Pataky Joachim, szolnoki Ernő, Zsemlye And rás nevével találkozunk. A szolnoki születésű Zsemlye András akkor 24 éves városi tisztviselő színműíróként már "Ez a világ nem az enyém" c. darabjával sikert aratott.

Választékos, olykor finomkodó stílusban írt versei közül a lap "Sorsom" és a "Bűnbánás" címűt közölte. Az illusztrátorok között Chioviny Ferenc és Pólya Tibor egy-egy alkotásával szerepelt. A szépirodalmi és művészeti folyóiratként jegyzett időszaki lap egyébként rendszeresen közölt írásokat a szolnoki képzőművészeti és zenei életről, ismertetéseket a helyi szerzőkről ill. megjelent műveikről. Gazdaságpolitikai rovatában is találkozunk szolnoki szerző (dr. Elek István) írásaival.

Ugyanakkor országosnak is minősül a folyóirat, mivel a 48 oldalon több-kevesebb rendszerességgel havonta-kéthavonta megjelenő folyóiratnak a 3. számtól kezdve Budapesten, sőt a nyolcadiknak Debrecenben is nyílt szerkesztősége. A közölt szépirodalmi és zenei művek alkotóinak többségét pedig fővárosi, erdélyi, felvidéki írók, írogatók alkották. A kor legismertebb szerzőinek írásait is olvashatjuk a lap hasábjain, köztük Áprily, Babits, Babay, Emőd, Harsányi, Herczeg, Komáromi, Makkai, Tamási, Vályi Nagy, Zilahy, Zsigray verseit, elbeszéléseit.

Szurmay Ernő

Terjesztési koordinátorként dolgoztam egy megyei cégnél. Ez a lapterjesztő cég sajnos nem foglalkozik a terjesztési pontossággal, sem az ellenőrzéssel. Bár a megrendelő cég is kérhetne egy ellenőrzést saját megbizottal együtt. Asszem' aláfüstölhetnének. :D