Érdekes dolog a szeretet, és most nem a klasszikus férfi és női szeretetről beszélek, a csak úgy szeretetről. Nő - nő közötti szeretetről, minden hátsógondolat nélküli, és a mindenféle eltévelygés nélküli ,baráti szeretetről beszélek.
Az, hogy most nő s-nő közötti dolgokról írok a véletlen műve, a sors hozta így. Minden tiszteletem a női nem iránt, de ami történt az egy kicsit felkavart, mert személyesen is érintve vagyok benne, mint egyik különálló és megtapasztaló személy.
Valaha két ember szerette egymás társaságát és semmi gond nem volt, ha az egyik vagy másik fél esetleg kicsit poénkodott vagy viccelődött egymással.
Mostanra valami elementáris erővel taszítják egymást, mindenben a másik hibáját keresik, és olyan dolgokon vesznek össze, amiket régen simán tudtak kezelni. Ami most történik az nem az a barátok közötti civakodás, ami másnapra eltűnik, mint a kámfor, ez most komolyabbnak látszik. Minden esetre, beleszólni nem fogok, mert ebben sem okos,, sem ügyes nem tudok lenni.
Az idő múlásával teljesen közömbösek lettek egymásnak, sőt kerülik egymás társaságát,ha egy véletlen folytán találkoznak ,hát ,abban nem sok köszönet van.
"Véletlenül találkoznak", ez itt a dolgok visszája, mert mára csak a teljesen a véletlen hozza össze a két embert, direktben, úgy, mint régen soha nem találkoznak már.
Mint két anyatigris, vagy a területét féltő kutya mordulnak, a másikra mikor az egyikük valamit tesz és ténykedik a másik társaságában. Mindenben a saját a jó és a tökéletes, amit a másik cselekszik az biztosan csak valamiféle béna dolog, azt el kell tiporni és teljesen félre kell lökni.
Hol vannak már a régi nagy bohóságok, a sok együtt kacagás és önfeledt nevetés? Elillantak a meghitt pillanatok, az önfeledt együtt működés még akár mások "kárára "is. A heccelődések és összekacsintások a társak feje felett, mind mind a feledés homályába veszett.
Most, a rossz értelembe vett egymásra féltékenység jellemzi minden szavukat és megnyilvánulásukat, olyan dolgokon vitáznak, ami a bíróságokon a tyúk perek kategóriájába tartoznak, a nagy semmin.
Egy köszönöm vagy elnézés sincs a másik irányába, egy régen jól bevált röpke mosollyal vagy összekacsintással el lehetne intézni dolgokat, ők viszont már csak a bajt keresik egymásban.
A napi dolgokban is csak a hibát látják, sőt, keresik is a veszekedésre, vitára alkalmas percet, ha hideg a víz, az a baj, ha meleg a víz, akkor az a probléma.
Én, így szoktam, te úgy szoktad dolgok mára rögvest a másik ellenszenvét váltják ki, ezeket a dolgokat máskor simán tudták kezelni, sőt, tanultak egymástól.
Tudom én, a női logikáról férfi szemmel és lélekkel írni nem lehet, és mi férfiak soha nem tudunk betekintést nyerni a női lélek mélyen rejtőző bugyraiba.
Most, mint kívülálló nézem és látom, hogy megy tönkre egy barátság a szemem láttára, és még csak tenni sem tudok ellene semmit.
Reménykedek azonban, hogy az a rejtélyes női szeszély, egyszer csak ismét a helyes útra tereli a feleket.