Az Érzelmek iskolája vitathatatlanul az egyik legnagyszerűbb regény, amelyet valah is írtak, s feltehetően az irodalmi realizmus csúcsa. Egy regényíró regénye: noha megjelenésekor a párizsi kritikusok erkölcstelennek bélyegezték meg. ugyanakkor a nagyravágyó fiatal írók csodálattal fogadták. A XX. század hajnalán Flaubert regénye olyan alkotók számára jelentett mércét, mint James Joyce és Ezra Pound. Flaubert mesterségbeli tudása hatalmas munkával párosult, megszállottan iygekezett a társadalom minden megfigyelt mozzanatát pontosan visszaadni, mégpedig tökéletes stílusban. A regényírás legendás mestere volt, akinek eltökéltsége szinte megfoghatatlan-a kiadó határidejével versenytfutó modern regényíró ennek épp az ellentettje. A mű főhőse Frédéric Moreau, a hatalmas örökség birtokában élő, léha fiatalember. Becsvágyát és elveit elfedi és félresöpri a XIX. század közepén mindenütt luxusportékákat és sznobériát mutató párizs mindehhez kellő anyagiakkal rendelkező polgárainak mentalitása, amelyet szívbemarkoló szatírával ábrázol a művész. Párizs ugyanakkor az 1848-as forradalom városa is. Az ifjú sodródik a lelkes forgatagban, olykor felvillan alakja a halélt osztó barrikádokon, vagy amikor szemet vetegy kurtizánra, hogy az elfeledtesse vele egy férjes asszony iránt érzett igaz szerelmét. A regény egyszerre átfogó történelmi tabló és aprólékos megfigyelése az érzelmeknek, és a politikai idealizmus kifulladásának megörökítése egyetlen ember szívében.
Az Érzelmek iskolája 1869-ben, Flaubert alkotó pályájának zenitjén jelent meg legelőször, a második császárság utolsó előtti évében, s a porosz-francia háború előrevetett árnyékában. A kortársak nem fogadták osztatlan elismeréssel: szemlélete, életábrázolása túlságosan keserű és mélyenjáró volt e kornak, s még George Sand, a nagyromantika utolsó, nagyanyává őszült, de halálig derűlátó tanúja is keménynek érezte egykori nemzedékének e bírálatát. Viszont annál lelkesebben hódoltak neki a céhbeliek Taine-től, a filozófustól kezdve egészen a naturalista regényíróig. Azóta ugyanez a mű nemcsak Flaubert remekművének, hanem a XIX. századi regény egyik legmagasabb csúcsának számít, s francia és külföldi kritikusok és irodalomtörténészek benne látják a múlt századvég érzelmi és szellemi légkörének talán legtökéletesebb ábrázolását
Az Érzelmek iskolája vitathatatlanul az egyik legnagyszerűbb regény, amelyet valah is írtak, s feltehetően az irodalmi realizmus csúcsa. Egy regényíró regénye: noha megjelenésekor a párizsi kritikusok erkölcstelennek bélyegezték meg. ugyanakkor a nagyravágyó fiatal írók csodálattal fogadták. A XX. század hajnalán Flaubert regénye olyan alkotók számára jelentett mércét, mint James Joyce és Ezra Pound. Flaubert mesterségbeli tudása hatalmas munkával párosult, megszállottan iygekezett a társadalom minden megfigyelt mozzanatát pontosan visszaadni, mégpedig tökéletes stílusban. A regényírás legendás mestere volt, akinek eltökéltsége szinte megfoghatatlan-a kiadó határidejével versenytfutó modern regényíró ennek épp az ellentettje. A mű főhőse Frédéric Moreau, a hatalmas örökség birtokában élő, léha fiatalember. Becsvágyát és elveit elfedi és félresöpri a XIX. század közepén mindenütt luxusportékákat és sznobériát mutató párizs mindehhez kellő anyagiakkal rendelkező polgárainak mentalitása, amelyet szívbemarkoló szatírával ábrázol a művész. Párizs ugyanakkor az 1848-as forradalom városa is. Az ifjú sodródik a lelkes forgatagban, olykor felvillan alakja a halélt osztó barrikádokon, vagy amikor szemet vetegy kurtizánra, hogy az elfeledtesse vele egy férjes asszony iránt érzett igaz szerelmét. A regény egyszerre átfogó történelmi tabló és aprólékos megfigyelése az érzelmeknek, és a politikai idealizmus kifulladásának megörökítése egyetlen ember szívében.
Az Érzelmek iskolája 1869-ben, Flaubert alkotó pályájának zenitjén jelent meg legelőször, a második császárság utolsó előtti évében, s a porosz-francia háború előrevetett árnyékában. A kortársak nem fogadták osztatlan elismeréssel: szemlélete, életábrázolása túlságosan keserű és mélyenjáró volt e kornak, s még George Sand, a nagyromantika utolsó, nagyanyává őszült, de halálig derűlátó tanúja is keménynek érezte egykori nemzedékének e bírálatát. Viszont annál lelkesebben hódoltak neki a céhbeliek Taine-től, a filozófustól kezdve egészen a naturalista regényíróig. Azóta ugyanez a mű nemcsak Flaubert remekművének, hanem a XIX. századi regény egyik legmagasabb csúcsának számít, s francia és külföldi kritikusok és irodalomtörténészek benne látják a múlt századvég érzelmi és szellemi légkörének talán legtökéletesebb ábrázolását