A regény azok közé tartozik, amelynek olvasásába gyakran az állóképesség egyfajta próbájaként vagy a felnőtté válás rítusaként fognak bele az emberek,hogy aztán félúton abbahagyják, vagy trófeaként állítsák a könyvespolcra, és soha többet kézbe ne vegyék. valóban nagyon hosszú mű, de a szöveg sokszorosan megjutalmazza azt, aki figyelmesen, akár többször is elolvassa. Tolsztoj művei olyanok, hogy aki belép az ő Oroszországába, nem akarózik kilépni onnan-s ebben a tekintetben a regény hossza erény, hiszen annál többet olvashatunk e világról. Az elbeszélés alapvetően két család, a Bolkonszkíj és a Rosztov család tagjainak történetén keresztül ábrázolja Oroszországot, amely a végső összecsapásra készül Bonaparte franciaországával. Az események lendületesen sodorják a főszereplőket az elkerülhetetlen ütközetek felé. Nincs még egy olyan író, aki nagyobb szabású epikus látomást tárna olvasója elé, mint Tolsztoj, aki képes átfogni egy egész város hangulatáról, a seregek hadmozdulatáról, az egész társadalmat átfogó rossz közérzetről. A kisebb összecsapásokat és a csatákat megdöbbentő közvetlenséggel írja le, s valamennyit az egyéni nézőpontok láncolata rajzolja ki. A személyes és a politikai szféra, a bensőséges és az eposzi léptékű események egymásba fonódó természetét mesterien tárja fel az író. Miközben Tolsztoj a szereplők érzelmi reakcióit vizsgálja a gyorsan változó környezetre, általuk és bennük megjeleníti az orosz társadalom válaszait is a háború és béke kihívásaira. Aki rászánja magát a mű elolvasására, rövidítwett változatot ne vegyen a kezébe-Tolsztojt ugyan a hosszabb kitérők mesterének tartják, a teljes változat egységének megnyíirbálása tönkre teszi az élményt, amit e mű elolvasása nyújthat.