A Hangya vidáman sepregetett a háza előtt, amikor Tücsök koma hozzálépett és e szavakat intézte hozzá: "Szervusz Hangya barátom! Fáradtnak tűnsz! Csak nem a Megasztárt nézted tegnap este? (2006.évi előadás óvodásoknak!) ....Más: "A szegénylegény elindult vándorútra és a tarisznyája telis-teli volt finomságokkal, melyek még a Tescóban sem kaphatóak!", "Ment, mendegélt és útközben olyan dolgokat tudott meg, melyeket a Mónika showban sem hallhatunk" (Levente Péter szavai 2007-ben, Szolnok Napjának ünnepén)
Ez csak néhány "gyöngyszem", de nemcsak a szavakkal lehet rombolni a gyerekeknek szóló előadásokat, hanem a színészi játékkal, a történetvezetéssel, a túl hosszú előadásidővel, az eltorzult karakterekkel egyaránt. A múlt hét keddjén szakadtak fel bennem ezek a régi sebek, amikor az Aba-Novák Kulturális Központban voltam a fiókáimmal egy meseelőadáson. Az igazmondó juhász, a címszereplő elfelejtett igazat mondani, a királylány csúnya volt és öreg (szerencsére nem ő lett a Gergő juhász jutalma), Patkó Gyula uram részegen ténfergett kínjában és bánatában a színpadon (nem túl építő látvány a kisiskolásoknak, nem tanító és nem szórakoztató)
Anyaként és pedagógusként is a gyerekekért, az értékekért kiáltok! Nem lehet megalkudni! Nem lehet kicsit "mainak" és "modernnek" lenni. Az eladhatóság nem mehet a befogadhatóság rovására. Aki művészként a gyerekek elé lép, küldetése is van, sőt felelőssége: mit mond és hogyan mondja el. Tiszta forrást és tiszta nyelvet kérek a gyermekeinknek! Nem kell félni a hagyományoktól, a népmeséktől, a népdaloktól, a szépirodalomtól! Élet van bennük és bölcsesség. Nem lesznek soha elavultak és a gyerekek értik, megértik és megélik őket. Felelőssége van az intézményeknek is, hogy megnézzék, kiket engednek fellépni.
Nagyon hiányzik a megyeszékhelyünkről egy olyan állandó társulat, amely értőn szólna a gyerekekhez: művészileg és lélektanilag is ráhangolódva a célközönségre. A Szigligeti Színház meseelőadásai, beavató színházai remek lehetőségek, csak nem rendszeresek, több évet kell várni egy darabra. Érzik ők is a hiányt és próbálnak foltozni! Köszönet érte!
Optimista fordulat és feloldás: sokszor az apró dolgokból is nagy pillanatok születhetnek. Például a  Verseghy Ferenc Könyvtár dolgozói nagy-nagy szeretettel várják a gyerekeket meséikkel. A bábok mindig sajátkészítésűek, a történetek klasszikusak. A kis közönség áhitattal és hálásan hallgatja őket. Ezeknek a "bezzeg a mai gyerekeknek" is kell a mese.
Kellene egy ember, egy csapat, egy köpeny, vándorkedv, lelkesedés, tudás, egy bérelt terem, sok-sok munka, sok-sok szeretet....ezekből a csírákból fölépülhetne a Szolnoki Bábszínház!
 
Papp Andrea